Prológus

She Wolf

Farkasvadász

Prológus

Újabb villám hasított az éjszakába, egy pillanatra teljesen megvilágítva az erdőt. A levegő megtelt az érkező eső illatával. Shann felemelte büszke fejét és körülnézett. Régóta figyelte már a kiszemelt zsákmányt, de a megszerzése már nem volt olyan könnyű feladat. Most beleszimatolt a levegőbe. A szél nem fordult meg, de ez nem jelentette azt, hogy nem is fog. A vihar gyorsan közeledett és eljött az ideje a cselekvésnek. De Shann-nak terve volt! Lassan előrelépett egyet, majd megvárta a következő mennydörgést, mely fülsiketítő robajjal érkezett. Shann csak erre várt. Egy hosszú ugrással kijutott a bozótosból, amiben eddig megbújt. Már csak néhány fa választotta el a prédától. Leszegte fejét, és feszült figyelemmel kezdte befogni az áldozatot. Lassan haladt előre, óvatosan lépegetett. Már csak a deszkakerítésen kell átjutnia és a zsákmány máris az övé.

A két nyúl reszketve bújt meg az egyik sarokban. Nagy, erős mezei nyulak voltak, amiket tenyésztésre fogtak be. Most riadtan húzódtak meg egymás közelében, de nem a közelgő vihar ijesztette meg őket. Nem, valami sokkal félelmetesebb. Nem látták, hogy mi lehet a veszedelem forrása, de érezték, hogy valami készülni fog – valami rossz.

Shann kíváncsian felkapta a fejét. A hirtelen eleredő eső kicsit megzavarta. Bundája pár perc alatt elnehezült a víztől, ezért türelmetlenül megrázta magát. Nem bánta igazán az eső érkezését, inkább örült neki. Így a zsákmány nehezebben veszi őt észre, de ő is a prédát. Shann megbújt az utolsó fánál, a deszkakerítés tövében. Lassan átemelte a fejét a pallón és a két nyulat fürkészte. Néhány méterre voltak csak tőle, nem lehetett olyan nehéz becserkészni őket. Shann ekkor mégjobban fölkapta a fejét, de gyorsan le is húzta. A hevenyészett karámban nem csak két nyúl volt, hanem egytucat. Vadászösztöne azt súgta, hogy a gyengébb nyulakat kell levadásznia, de az a kettő külön volt, a többi tíz pedig tömörült. Shann elbizonytalanodott, majd mégis az eredeti tervét követte. Már csak a megfelelő alkalomra várt. Egészen a földhöz lapult, hogy megfelelő lendülettel tudjon majd ugrani. Ismét villám hasította ketté az eget, majd azonnal követte egy mennydörgés. Shann azonnal ugrott és már a palánkon belül volt. Két hosszú ugrással a rémült nyulaknál termett – kitátotta száját, megmutatva félelmetes fogsorát – és végzett velük.

Shann nem szeretett ölni, de muszáj volt, hogy életben maradjon. Lassan fölemelte a fejét és a nyulakra nézett. Szíve megtelt bűntudattal, de ez volt az élet rendje. Szájába vette a nyulakat, amikor éles kiáltást hallott. Az egyik nyúl a földre esett. Shann csak ekkor vette észre azt a hatalmas férfit, aki alig tíz méterre állt tőle. Íját egyenesen rá szegezte, miközben vadul kiabált. Shann azonnal megfordult, a másik nyúllal nem törődve átugrotta a kerítést és eltűnt az erdőben.

A favágó lehajolt a nyúlért. Ő fogta be a nyulakat alig néhány hónapja. Jó tenyészállatok voltak, már egy alomra való kölykük volt.  Sajnálattal nézte a fenséges példányt és elhatározta, hogy ha teheti, megöli a farkast, ami végzett vele.